A fellendülés és a nyaralótelep kialakulásának motorja a vasútvonal kiépülése volt, amely által Budapest is közvetlenül elérhető lett. Ez tette lehetővé a kiszámítható és viszonylag gyors közlekedést, és ezzel elérhetővé vált Zánka és a többi Balaton-parti település. Ahova nyaralók és turisták érkeznek, ott viszont vendéglátásra is szükség van, így indulhatott el már 1911-ben Siffer Gábor (1871-1938) vasúti vendéglője a ma is álló épületben. A vendéglőnek külön bejáratú restije is volt. Siffer Gábor halála után a Kun család üzemeltette egészen az államosításig, majd a mai Dereszla pincészet (korábbi borkombinát) helyén működő márgabányát üzemeltető Talajjavító Vállalat irodái foglalták el. Az épületben 1964-ben a Magyar Tenger Termelőszövetkezet megnyitotta a Rétes csárdát. A csárda mellett a téesz bérbe is adott egyes helyiségeket, így a 80-as években tejbolt és a Kinizsi Takarékszövetkezet fiókja is üzemelt a helyszínen. A rendszerváltást követően a Rétes csárdát privatizálták, a Fészek Étel és Hotel 2016-tól működik. A háború előtt még egy kocsma működött a falun kívül, a 71-es út és a Rákóczi utca kereszteződésében ma is meglévő épületben (Rákóczi u. 98.) a Huisz-féle kocsma.
A településnek ez, a partközeli része a századelőn egyáltalán nem volt kiépülve, a falu – a helyiek ma is így hívják az ófalu részt, hogy a falu – több mint egy kilométerre feküdt, a Balaton-felvidék települései felé vezető jól kijárt út – a mai Rákóczi út – kötötte mindössze össze a parttal. Az ófalu a templom körül feküdt, ma is itt találjuk a község legrégebbi házait.
Annak oka, hogy a Balaton körüli települések központját jellemzően nem a parton találjuk, annak a tó gyakori és nagymértékű – természetes – vízszintváltozása az oka. A tó ma ismert, alapnak tekintett vízszintjét 1863-ban, a déli parti vasút építésekor tették állandóvá – azóta szabályozzák a Sió-csatorna zsilipje segítségével. A vasutat ugyanis olcsóbb volt kiépíteni a tóhoz közelebb eső, lapos részen, így az aszályos 1860-as évek elején, amikor alacsonyabb volt a szint, az építők ezt kihasználva konstruálták meg a Budapest–Nagykanizsa–Zágráb–Fiume-vonalat. A vízszint a következő években emelkedni kezdett, de ekkorra már muszáj volt cselekedni, a zsilip megépülte után leengedték a felesleget. Számítások szerint emiatt mintegy 90 centiméterrel alacsonyabb ma a tó középvízszintje, mint az 1800-as évek közepén. A vízszint ingadozása miatt pedig akár több métert is változhatott a víz szintje évtizedes távlatban, ezért alakult ki Zánka magja is a dombon.
