Ma a kútháztól északra tör fel a forrásvíz, de korábban a szemben lévő dombon lévő kút forrásának vizét a Rákóczi utca alatt is ide vezették. Közvetlenül az út mellett állt a Nagy-féle kovácsműhely, amely ennek a forrásnak a vizét hasznosította. Az utca túloldalán, a ma is látható kiszélesedésben is fakadt egy forrás, melyet a 19. században a közbirtokosság pálinkaháza hasznosított. A kovácsműhelytől délre a Kolontári család háza állt, melyet a 60-as évek második felében számoltak fel. A Kútdomb vize alatt egy mélyedésbe nagy köveket helyeztek el, ezeken mostak a zánkai asszonyok. A helyi népnyelv azonban a Mosó kifejezés helyett a Kútdombot használta. „Viszem a szennyest a Kútdombra!” A mosóból kifolyó vizet alább felfogták és itatót alakítottak ki. A víz közösségi használatának azonban még ezzel sem volt vége. A vizet a Náj-kertbe, másnéven Kútkertbe vezették, ahol az asszonyok meghatározott rend szerint kisebb csatornákon keresztül a saját telkükre vezették. A kútház vörös homokkőből készült építménye a 60-as évek elején létesült.

A csermely vízhozama a kétezer-tízes évek során apadt el, előtte állandó jelleggel folyt itt a víz, amelyet kisgyermekek számára nem találtak alkalmasnak fogyasztásra. A víz az Iskola utcai Millenniumi emlékműtől kiépített csatornában haladt, majd a Rákóczi út alatt egyesült a Monoszló felől érkező Horogi-séddel, végül a zánkai strand nyugati végénél torkollik a Balatonba. A vízhozama a kilencvenes években XYZ liter/másodperc volt.