A telek Fő utca felőli oldalán a régi református parókia épülete 1802-ben épült. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy üres telekre, vagy az egyháznak korábban is állt itt valamilyen ingatlana. Thury Etele lelkészt idézzük, 1886-ból: „[az iskolától] folytatólagosan észak felé épült a lelkészi lak, s a két épület eleinte fa (palánk) kerítéssel volt egymástól elválasztva, és az utca felől is bekerítve, de e helyett 1841-ben minden oldalról kőfallal lőn mindkét lakás bekerítve, s kapukkal, ajtókkal ellátva. A tanítói lak mostani első szobája 1855-ben épült az alatta lévő kőpincével együtt; s ugyanezen évben a lelkész mostani kamarája boltra vétetett.” Ebben az épületben élt Thury Károly, aki 1855-től haláláig, 1899-ig a református gyülekezet lelkipásztora volt, s akire márványtábla is emlékeztet. Az 1848-49-es szabadságharcban önkéntes gyalogos hadnagyként szolgált, részt vett a budai vár visszafoglalásában. A zánkai parókián született 1861-ben fia, Thury Etele, akiből református lelkész, később a pápai teológiai akadémia tanára lett. Számos egyháztörténeti művet írt, köztük A zánkai ev. ref. egyház története címűt 1886-ban. Ebben a művében ír arról, hogy apja néhány tehetséges zánkai fiút a parókiára összegyűjtve rendszeresen oktatta őket. Ez a történet a zánkai hagyományban mint „kis gimnázium” szerepel.