Zánka egyik legrégibb lakóépülete, eredetileg is nemesi kúriának épült. A 19. században a község egyetlen „úriháza”. A benne található boltozatos (csehsüveg vagy prágai süveg) födém barokk kori sajátosság, építési ideje a 18. század végétől a 19. sz. első feléig tartó időszakra tehető.
Első dokumentált tulajdonosa 1771-ben Kut Mihály. 1848-ra Diskay Jonatáné lesz, aki egy Zala vármegyében ismert nemesi család sarja, 1831-34-ig a Tapolcai járás alszolgabírója, Bozzay Pál nagybátyja (édesanyjának testvére).
Zánka költője, a márciusi ifjú Bozzay Pál ebben az épületben, az akkor még Diskay-kúriában fejezte be életét. Utolsó heteiről egyetlen forrásból, Lévay Józseftől értesülünk (Lévay József: Bozzai Pál irodalmi hagyományai, Budapest, 1886. Franklin). Bozzayt 1852 májusának második felében káplári rendfokozattal szerelték le a császári hadseregből és hazaküldték Magyarországra. Először Lévayt kereste fel Pesten. Néhány nap múlva pihenni és gyógyulni Zánkára utazott testvérbátyjához, Elekhez és unokatestvéréhez, Diskay Ludovika Zsuzsannához. Életének utolsó heteit körükben töltötte, s a családi gondoskodás ellenére 1852. július 24-én délután egy órakor elhunyt. A halál oka a szentantalfalvi halotti anyakönyv szerint sorvadás, mai elnevezéssel tuberkulózis.
1855-ben örökösödés útján Kemény Etelkára száll, házastársa Vadnai Rudolf. Ettől kezdve az épület Vadnai-ház.
Vadnai Rudolf (1819-1889) Sárospatakon szerzett jogi diplomát, az 1843-44-es országgyűlésen Szemere Bertalan követ patvaristája (segítő titkár). Kapcsolatuk megmarad, a forradalom és szabadságharc alatt belügyminiszteri fogalmazó, majd Szemere titkára. A világosi fegyverletétel után testvérénél húzza meg magát Borsodban, majd házassága révén Zánkára költözik. Sikeresen gazdálkodik, Zánka belterületén 1858-ban négy ingatlan szerepel a neve alatt. Nyelvtudományi kérdésekkel foglalkozik, ismert műve: Nyelvünk hangolvadásáról. Az összhangzók olvadása (1872, Athenaeum).
Bár Vadnai Rudolf visszavonultan élt zánkai birtokán, a hősi időkből megmaradt barátai nem felejtették el. Feljegyzések szerint vendége volt a nagy költő, Vajda János, unokatestvére, Vadnai Károly író és újságíró, valamint többször is betért hozzá Jókai Mór, aki 1870-től saját villájában nyaralt Balatonfüreden. Állandó vendége volt Thury Károly, Zánka református lelkésze, 48-as honvéd hadnagy. A házban történtekről Sebestyén Gyula néprajztudós számolt be Mosolygó balatoni emlékek című könyvében. Sebestyén Gyula (1864-1946) Szepezden született, az általa leírtak idején egyetemistaként és Vadnai Andor kártyapartnereként vendégeskedett Vadnaiéknál.
1888-ra családon belüli egyezségek következtében tulajdonosok a már itt született Vadnai Andor és testvére, Béla.
Vadnai Andor (1859, Zánka–1901, Szentes). Tanulmányait Pápán és a budapesti jogi karon folytatta. Országgyűlési képviselő: 1882-ben a kecskeméti, 1884-ben a tapolcai kerület küldötte, mindkétszer antiszemita programmal (Országos Antiszemita Párt 1886-92). 1894. március 14-én kinevezték Csongrád vármegye főispánjának.
1902-ben a gazdag helyi birtokos Cseme(s)z család vásárolja meg az épületet, 1917-ben pedig Neu Soma és neje Krausz Hermina. Neu Soma a második világháború kitörése előtt meghalt, Krausz Hermina Auschwitzban halt meg 1944-ben, fiukat, Neu Imrét tábori csendőrök lőtték le Aszófőn 1944 őszén. A Neu család nevét őrzi a Rákóczi út menti Kútkert, vagy Náj-kert (Neu-kert).
1945 márciusa után a gazdátlanul maradt épület állami tulajdonba és a zánkai tanács kezelésébe került. Pincéjében a helyi termelőszövetkezet borát tartották, az egykori lakótérben általános iskolai tanterem és a Varsányi-féle hentesüzlet működött.
1954-től a Magyar Posta hivatala működött az utcai fronton, hátul szolgálati lakást alakítottak ki. A postahivatal 2002-ben költözött mai helyére, az ingatlan tulajdonjoga 2025-ben került a postától a településhez.
