A 150. helyrajzi számú telken 7. a és 7.b számozással két épület állt. A 7.a tulajdonosai: 1858-ban idősebb Siffer János és neje Morádi Zsuzsanna, 1868-ban Nagy Moses és neje Geiszler Erzsébet, 1891-ben Csemesz Pál.

A 7.b tulajdonosai: 1858-ban Ágoston Péter és Schiffer Zsófia, 1877-ben özvegy Schiffer Zsófia, 1882-ben özv. Tuszkon Mayerné veszprémi lakos, később Szalay Sándor és Poór Erzsébet, 1887-ben özv. Poór Erzsébet, 1894-ben Csemesz Pál.

1894-re tehát az egy telken lévő két ingatlan egy kézbe, a gazdag helyi birtokoshoz, Csemesz Pálhoz kerül. 1924-ben tulajdonosa özv. Csemesz Pálné Bötös Karolin és négy gyermeke.

Csemeszék a korábbi épületeket lebontották, és helyükre létesült a ma is létező alápincézett, polgári ízlést tükröző ház. Írott forrás hiányában stílusjegyek és analógiák alapján feltételezhető, hogy még Csemesz Pál életében, a századfordulón. A szomszédos Poór-házat (25. szám) egy 1929-ben megvásárolt, majd lebontott cselédház helyén építette Poór Ferenc 1933-ban. A kisvárosi polgárházak mintájára készült épületek stílusa tulajdonosaik társadalmi felemelkedését voltak hivatottak tükrözni.  A háború után, a 40-es évek végén a házat Varga Zoltán és neje, Pálffy Etelka vásárolták meg. Az újratelepítés óta Zánkán gazdálkodó és nemzedékek sorának szorgalmas munkájával középparaszti jómódra jutott Varga családot az 1952. évi 2. számú törvényerejű rendelet alapján kuláknak minősítették, és ugyanezen év márciusában a házat és annak minden berendezési tárgyát, munkaeszközét ellentételezés nélkül államosították. Az ingatlant először raktárként hasznosították, majd pártház lett és egy általános iskolai osztályt is ide helyeztek. A 70-es évek végén a községi tanács – később önkormányzat – és a körjegyzőség hivatalaként működött egészen 2015-ig, az új önkormányzati épületbe való költözésig. Az épület jelenleg magánház.

Ez a sétaút utolsó állomása. Köszönjük, hogy részt vett helytörténeti sétánkon!