Zánka lakosságszáma az üdülők és a település fejlődése miatt gyarapodóban volt, így az 1970-es évek második felében ismét erőteljes igény jelentkezett építési telkekre. Ez találkozott a község vezetőinek szándékával, miszerint helyben kívánták tartani a családot alapító fiatalokat. Ezt a szándékot erősítette az Úttörőváros (a mai Erzsébet-tábor) vezetőjének törekvése is, aki az intézményi szűkös lakásviszonyok miatt munkatársait hozzá szerette volna segíteni ahhoz, hogy a közeli Zánkán telepedhessenek le. Csanádi Imre akkori zánkai tanácselnök és Nádházi Lajos főigazgató megbeszélései során egy ifjúsági lakótelep és egy óvoda létesítésének terve körvonalazódott. A lakótelep helyének azonnal a község keleti, az Úttörővároshoz közelebb eső szélét szemelték ki, ez a terület azonban a termelőszövetkezet tulajdonában állt. Az elhatározás megszületésétől az első parcellázásig azonban hosszú és bonyolult jogi procedúrán rágta át magát a tanács szakapparátusa.

Zánkán 400 hold állami tartalékterület volt erdő, nádas, rét és szántó művelés alatt, melynek tulajdonosa a magyar állam, kezelője Zánka község tanácsának végrehajtó bizottsága volt. Ezeket a területeket a téesz ingyenesen használta. A végrehajtó bizottság (az akkori „önkormányzat”) felajánlotta a téesz vezetőségének, hogy cseréljenek területet. A szövetkezet a tervet elfogadta, a tapolcai földhivatal azonban ellenállt, nehezen adták meg az engedélyt. Végül 1976-ban a község új rendezési tervében belterületté nyilvánították a Tusakosi-dűlőt és a lakótelep területét, összességében mintegy 15 hold földet. Az első parcellákat 1978-ban mérték ki. Az érvényben lévő építési előírások alapján a tapolcai járási hivatal építési hatósága megszabta, hogy az Ifjúsági lakótelep területén csak négylakásos, kétszintes, szürke palatetős épületek emelhetők. Zánkáról és a környező településekről 12 család, 3 építőközösség fogott munkához 1978 őszén az Ifjúság útja kanyarulata utáni területen. Az építkezés kezdetén ezeken a telkeken már rendelkezésre állt a vízvezeték és az elektromos áram.

Eközben, 1980 elején a kölcsönös előnyök alapján írásbeli megállapodás született az Úttörőváros és a község között. Ebben az Úttörőváros a Művelődési Minisztérium és a KISZ KB (Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága) segítségével pénzt biztosított a községi óvoda felépítéséhez, a község pedig kedvező feltételek mellett házhelyhez juttatta az igénylő úttörővárosi dolgozókat. (Az egy lakásra jutó ár 14.000 Ft volt, melynek csak a felét kellett a belépéshez kifizetni, a fennmaradó összeget részletekben törlesztették.) Emellett az építeni kívánó fiatalok mentességet kaptak a feltételül szabott 5 éves helybenlakási követelmény alól. A megállapodás eredményeként az Úttörővárosban működő kis óvoda 1980 nyarán megszűnt – a zánkai megépültével párhuzamosan –, ezt bölcsődévé alakították át, az úttörővárosi gyerekek a községi óvodában, a községek legkisebbjei pedig az úttörővárosi bölcsödében kaptak elhelyezést. A várakozással ellentétben az Úttörőváros dolgozói nem kaptak azonnal a felkínált lehetőségen. Az Ifjúság útjai 8 lakásos és a Naplemente utcai 3 db 4 lakásos épület alapozási munkálatai majdnem egy időben, 1981 nyаrán-őszén kezdődtek.

A községek lakóiban a társasházakkal szemben érzett idegenkedés miatt több építési igény nem jelentkezett. Újabb építkezésekre csak 1987-ben került sor, ekkorra ugyanis a megváltozott szabályozás következtében lehetőség nyílt családi házak építésére is. Felparcellázták az Ifjúság útja Rákóczi utca felé eső részét, és 1987 februárjában a községi tanács épületében az igénylők között kisorsolták a háztelket. Ugyanezen év tavaszán elkezdődött az építkezések harmadik, immár csak családi házas szakasza. Az igényekkel összhangban a tanács, majd a megalakuló önkormányzat felparcellázta a Naplemente út északi részét, majd az Ifjúság útja meghosszabbításával alakított ki újabb házhelyeket. Folyamatosan fejlődött a lakótelep infrastruktúrája. 1981 tavaszán aszfaltborítást kapott az Ifjúság útja. A víz és elektromos hálózat folyamatos, igény szerinti bővítése mellett 1991-ig elkészült a csatornázás. Lakossági összefogással és önkormányzati segítséggel 1992 tavaszán szilárd burkolatot kapott a Naplemente utca. Az 1990-es évek közepére minden igénylőt bekötöttek a telefonhálózatba, 1998-ban a kábeltévé, 1999-ben pedig a gáz jutott el a lakótelepre. A lakótelep északi oldalán 1994 szeptemberében kezdődött meg a tanítás az új általános iskolában. 1998 tavaszán japán adományból japán cseresznye alanyokkal fásítás történt, 1998 őszén megkezdődött a telepi sportpálya kialakítása.

A Lakótelep kulcsfontoságú szerepet játszott abban, hogy Zánka népessége tovább nőjön, az itteni közintézmények – óvoda, iskola – pedig biztonságosan üzemelhessenek, fejlődhessenek.

Forrás: György Péter: A zánkai lakótelep története; Zánkai Hírmondó 1999/5. szám