A zánkai Gőzmalom Részvénytársaságot 1920-ban alapították, akkor korszerűnek számító őrlőberendezéssel és 35 lóerős félstabil gőzgép meghajtással. Az úgynevezett transzmissziós malmot a budapesti Vohánka és Társa gépgyártó cég kivitelezte. Az üzemanyaggal működő gőzmalom nehezen bírta a versenyt a környék vízimalmaival, a cég felszámolása után 1925-ben Bérdi Mihály vállalkozó vette meg. A malom neve a zánkai köznyelvben mind a mai napig Bérdi-malom. A malmot először szívógáz technikával korszerűsítették, azaz az elégetett fa, kukoricacsutka égéstermékéből egy fagáz generátor nyerte ki a motor üzemeléséhez szükséges energiát. Nem sokkal később villamosították, majd 1951-ben államosították, 1955-ig a Veszprém Megyei Malomipari Egyesülés üzemeltette. A malom névleges és maximális teljesítménye napi 35 mázsa liszt előállítása volt. A mind korszerűtlenebbé váló üzemet az Egyesülés átadta a helyi tanácsnak, 1965-ben a Magyar Tenger Termelőszövetkezet használatába került. A gépeket leszerelték, csak egy daráló emlékeztetett az egykori funkcióra. A telephelyen a tsz gépjavító műhelye rendezkedett be. A rendszerváltás után a kiüresített épületet privatizálták. A telep bejárata melletti, torzóként álló épület az egykori molnárlakás.

A malomépület mellett, a 98-as számú ház kerítésén látható a község legrégebbi utcanévtáblája. A fémszínű lemezből készült házszámtáblák több helyen fellelhetők, utcanévtábla azonban nem maradt több. A fehér alapon fekete betűs zománctáblák a 70-es években kerültek ki, azokat a 90-es években váltották a fehér fém keretbe foglalt zöld táblák fehér betűkkel. A mai táblákat 2018-ban állították.